Archívum - 2005/1

Akiket a lőporfüst megcsapott
Szita Róbert

A szárazföldi erők alapvető kötelessége a Magyar Köztársaság katonai védelme, az államhatár őrzése és védelme, valamint a nemzetközi szerződésből eredő katonai kötelezettségek (kollektív védelmi feladatok, béketámogató műveletekkel kapcsolatos feladatok) teljesítése. Emellett elemi csapás, illetve jelentősebb katasztrófa esetén segítségnyújtás, és a hagyományosan katonai protokolláris feladatok ellátása. Hogy mit is jelentenek ezek a tennivalók, megtudhatjuk Győrössy Ferenc vezérőrnagytól, a Magyar Honvédség szárazföldi parancsnokától.

 

Hagyományok
Lippai Péter alezredes

Noha a könnyűgyalogság gyökerei több évezredre nyúlnak vissza, a korszerű könnyűgyalogság létrejötte szempontjából mégis a XX. század a legmeghatározóbb, ami forradalmi változásokat hozott az alkalmazása szempontjából meghatározó manőverezés területén.

Ez nemcsak a gépesítés térnyerésével, de a függőleges átkarolás lehetőségét jelentő légi szállítás megjelenésével is magyarázható. Amikor a jelenlegi haderőreform keretében a korábbi gépesített lövészdandárjainkat könnyű gyalogdandárokká szervezték át, talán érdemes egy kis történelmi áttekintést tenni, milyen XX. századi magyar hagyományokkal rendelkezik a könnyűgyalogság.

 

Egy új fegyvernem születése
Lippai Péter alezredes

A 2002-ben induló magyar haderőreform egyik fontos elemének számít a korábbi gépesített lövészfegyvernem átalakítása könnyűlövész- fegyvernemmé. Ez egy fegyvernemi kultúraváltást jelent, ami miatt sem a könnyűgyalogság, sem a könnyűlövészek fogalmának tisztázása nem egyszerű feladat a magyar viszonyok között. Az új szervezetet nem lehet önmagában vizsgálni, hiszen az új biztonságpolitikai kihívások és a szövetség modulrendszerű együttműködési elvei teljesen új követelményeket támasztanak velük szemben is. Miközben nemzetközi kitekintésben a könnyűgyalogság általában a gyalogság fegyvernemén belül egy vagy több csapatnemet képez, addig a Magyar Honvédség esetében tulajdonképpen az egész gyalogság könnyű jelleget ölt, és ezzel az egyébként csapatnemnek számító könnyűlövészek már fegyvernemet alkotnak.

 

A Tankölő
Zsig Zoltán

Az RPG-7 kézi páncéltörő rakéta ugyanolyan jellegzetes fegyvere a gerillaharcoknak, mint a Kalasnyikov gépkarabélyok különböző változatai. Az elmúlt évtizedek helyi háborúiban is hasonló szerepet játszottak. Szinte lehetetlen bemutatni valamennyi alkalmazását a fegyveres konfliktusokban, de néhány példával talán szemléltetni lehet a jelentőségét.

 

A Stryker dandár
Sándor Tamás őrnagy

A háborúk egyidősek az emberiséggel, ahogy a siker elérésének problémái is mintha ismételnék önmagukat. Ahogy a hadseregek létszáma, fegyverzete erősödött, úgy csökkent ezen hadseregek bevethetőségének képessége. A páncélosok megjelenésével ez a probléma csak fokozódott, hiszen - bár a mozgékonyság és a tűzerő ugrásszerűen növekedett - a nehéztechnika darabszáma, a logisztikai szükséglet mind bonyolította az ilyen alakulatok, egységek bevethetőségének, telepíthetőségének képességét.

 

A leghíresebb - leghírhedtebb
Lugosi József ezredes

A második világháború ütközeteiben a pisztolytöltényt tüzelő géppisztoly nagy tűzsűrűsége ellenére nem tudta pótolni a puskát, mert lövedékeinek energiája lényegesen kisebb volt. Tény viszont, hogy a pisztolytöltényből többet tudott magával vinni a katona, mint a puskatöltényből.

A második világháborúban a hadseregek gépesítésével szinte egy időben alakultak meg a gépesített lövészalakulatok, amelyek hatékonyságát nagymértékben befolyásolta a hosszú, nehéz és kis tűzerejű ismétlőpuska.

 

Rangers Lead The Way!
Nagy László zászlós

Jelenleg nyolc magyar katona - hat tiszt és két tiszthelyettes - büszkélkedhet azzal, hogy sikeresen elvégezte az Amerikai Egyesült Államok Szárazföldi Erőinek Ranger-tanfolyamát, amely az egyik legnehezebb kurzus az USA szárazföldi haderejében, illetve a világon. Ők büszkén viselhetik egyenruhájuk bal vállán az iskola elvégzését tanúsító, úgynevezett Ranger Tab-et.

 

Halálzóna
Tőrös István

Ezúttal az akciófilmek világát idéző cím pontosan azt takarja, amit a szóösszetétel jelent. Abban a zónában, melyet katonáink a lesállásra kijelölnek, mindenkinek meg kell halnia, hiszen a megszerzendő információk létfontosságúak lehetnek a parancsnokság részére. Lehet, hogy egy előkészítés alatt álló támadás sikere múlik a most begyűjtött rádiófrekvenciákon, alakulatazonosításon. Ezúttal a szolnoki 25/88-as könnyű vegyes zászlóalj katonáit kísértük el bevetésükre. Emlékeztetőül - vagy gyakorlati tanácsadásként - íme egy sikeres akció tízparancsolata.

 

Az elátkozott part
Horváth Zoltán

A legjobb atlaszokban is csak egy tűhegynyi pont jelzi azt a körte alakú, mindössze 31 km2-es vulkáni eredetű földdarabkát, melynek neve japánul "kénes szigetet" jelent. Sivársága miatt a turisták mindig is elkerülték. Fekvése és repülőterei viszont a Japán felé vezető út létfontosságú lépcsőfokává tették. A három és félszeres túlerőben lévő tengerészgyalogosok könnyű és főleg gyors győzelemre számítottak. A maximum egyhetesre várt hadművelet végül 36 napos lett. Ráadásul ez lett az egyetlen olyan invázió, melyben veszteségeik - halottakban és sebesültekben - jócskán meghaladták a japán védőőrség létszámát.

 

A testvéri segítségnyújtás
Hajdú T. László

1979 karácsonyán a Szovjetunió bejelentette, hogy az afgán kormány kérésére szovjet csapatok lépték át a szovjet-afgán határt, hogy "testvéri segítséget" nyújtsanak az afgán népnek az ellenforradalmárok ellen vívott harcához. A hír a világot majdnem sokkolta. Az intervenciót követően a kelet-nyugati kapcsolatok mélypontra zuhantak, szocialista szóhasználat szerint "az enyhülés megtorpant". A több mint kilenc évig tartó háború eseményeit a "szocialista tájékoztatási politika" (értsd cenzúra) elhallgatta. Kevés információ látott napvilágot a háborúról. Magazinunk ezt a hiányosságot igyekszik most pótolni.

 

A halálra ítélt város
Horváth Zoltán

Ahogy 1944 végén a Vörös Hadsereg feltartóztathatatlan áradatként nyugat felé özönlött, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a III. Birodalom keleti bástyája, Kelet-Poroszország és annak fővárosa, Königsberg halálra ítéltetett. Ma már hiába keressük a térképeken, egyiket sem találjuk. A potsdami konferencia döntése nyomán az országrész déli 2/3-ával a keleti oldalán megcsonkított Lengyelországot kárpótolták. A maradék - a Kalinyingrádra változtatott nevű Königsberggel egyetemben - a Szovjetunió része lett. A várost az utolsó töltényig védő katonákkal és népfelkelőkkel, valamint az elmenekülni nem tudó civilekkel kegyetlenül elbántak Sztálin bosszúszomjas harcosai.

 

A tavaszi ébredés
Számvéber Norbert

1945 februárjában a nyugat-magyarországi hadszíntéren a német hadvezetés a Dunántúl keleti részét és Budapestet birtokló szovjet 3. Ukrán Front ellen nagyméretű támadást tervezett. Ennek célja a Dunántúlon lévő nyersanyagforrások (kőolaj, bauxit, mangán), élelmezési javak és a felvonulási terület biztosítása, valamint a szovjetek további nyugati irányú előretörésének megakadályozása volt azáltal, hogy a német-magyar csapatok a Duna nyugati partján álló nagy kiterjedésű szovjet hídfőt felszámolják, a Velencei-tó keleti előtere és a Dráva torkolata között előrenyomulnak a Duna vonalára, majd hídfőket foglalnak Dunapentelénél, Dunaföldvárnál és Bajánál. A hadműveleti terv, amelynek első változata már 1945. január 28-án napvilágot látott Operation Süd (Déli Hadművelet) néven, végül a Frühlingserwachen (Tavaszi ébredés) fedőnevet kapta.

 

Volt egyszer egy Néphadsereg
Zengő Árpád

Lehet, hogy egyszer még újra feldüböröghetnek a páncélosok a Felvonulási téren, húsz év kihagyás után ismét díszelgő katonák masírozhatnak majd a Hősök tere felé - a Veterán Katonai Hagyományőrző Egyesület szervezésében.

A '94-ben alakult egyesület - a ma egyre divatosabb retro jegyében - az 1960 és 1984 között a Magyar Néphadseregben rendszeresített haditechnikát, felszerelést és egyenruhákat gyűjti.

 

Wargame
Horváth Lajos

Ha valaki ismerőse konyhájába lépve meglepődve látja, hogy a konyhaasztal zöld lepedővel, esetleg vasútmodellezők által is használt műfűvel van takarva, és azon a házigazda és néhány barátja harckocsik, színes kis katonák tömegeit tologatja élénk párbeszéd és kockadobálás közben, ne kiáltson segítségért. A dolog ugyanis fertőző, de nem veszélyes. Sőt. Kimondottan szórakoztató, jó hangulatú és még tanulságos is. Hiszen amit lát, az nem más, mint "wargame", az egyre terjedő játék, amely már elkerülhetetlenül gyökeret vert itthon is. Egyelőre nem sikerült jobb magyar szót találni az angol elnevezésre, mint "játékcsata". A profik persze már csak a rövidség kedvéért is wargame-nek vagy csak csatázásnak hívják.

 

Konrad 3
Forintos Kálmán

Mindig érdekelt a hadtörténelem, ezen belül kiemelten foglalkoztattak a II. világháború eseményei. Minél jobban megismertem ezeket, annál jobban bosszantott, hogy még a szakirodalom is igen mostohán kezeli az 1944-45-ös magyarországi eseményeket. A külföldi kiadványok általában "Hitler utolsó offenzívája" címszó alatt az 1944. decemberi - egy hónapig tartó - ardenneki ellentámadást értették, a korrektebbek esetleg egy fél mondat erejéig megemlítették a Tavaszi ébredés fedőnevű ellentámadást, de ezt is csak a dunántúli olajmezők megtartását célzó hadműveletként állították be. A jelentős erőket felvonultató alföldi (debreceni) páncéloscsatáról pedig még magyar szerzők is ritkán írtak. Régen elmúlt diákkorom történelemkönyvei csak annyit közöltek, hogy Magyarország mostani határait 1944. szeptember 23-án lépték át a Vörös Hadsereg egységei, és 1945. április 4-én fejezték be - az akkori kötelező szóhasználattal - az ország "felszabadítását". Ebből még a dátum sem igaz, mert 12-éig folytak a harcok hazánk területén, de ez a történelemhamisítás enyhébb esetei közé tartozott. Azt már gyerekfejjel is kikövetkeztettem, hogy a két dátum közti idő nem pánikszerű meneküléssel telt el, ennyi idő alatt - több mint fél év! - valaminek azért történnie kellett.