Teljes cikk

Tommy gun
John T. Thompson névjegye
Sáry Zoltán

A történelem legendás fegyverei között több géppisztoly is helyet kapott. Az amerikai Thompson legalább annyira híres és hasznos eszköznek bizonyult, mint például a PPS vagy az UZI.

Cikkünket rendhagyó módon személyes tapasztalattal kezdjük: a szerkesztőség tagjainak nemrég lehetősége nyílt lövészeten kipróbálni különféle második világháborús fegyvereket. Szakemberként meglepő volt megtapasztalni az amerikai Thompson ergonómiáját, pontos működését és használhatóságát.

Egy legenda kezdete

John T. Thompson hadnagy 1882-ben végzett a méltán híres West Point katonai akadémián. A fiatal tiszt fogékonynak bizonyult a műszaki tudományok iránt, ennek megfelelően az akkor leginkább összetettnek számító tüzérséghez került. Később átnyergelt a kézifegyverekre, az 1898-as spanyol-amerikai háború idején főtisztként már a lőszerutánpótlásért felelt. Bár ez a terület problémásnak bizonyult, az általa indított szállítmányok mindig időben és megfelelő minőségben érkeztek meg a frontra. Beosztása mellett a hadsereg legfiatalabb ezredeseként kiemelt figyelmet fordított a sorozatlövő automata fegyverekre. Jó példa erre az a Gatling géppuskákkal felszerelt alegység, melynek ellátását személyesen felügyelte. A kötelék fontos szerepet játszott a harcokban és bebizonyította, hogy ez a jövő útja. Thompson kiváló munkát végezhetett, ugyanis a konfliktust követően kinevezték a Small Arms Division for the Ordnance Department vezetőjének. Olyan legendás és hatékony fegyverek bevezetésében vett részt, mint például az M1903 Springfield puska vagy az M1911 pisztoly. Előbbi mintegy fél évszázadot töltött aktív szolgálatban, utóbbit pedig mind a mai napig használják. A szervezet Thompson vezetése alatt a lőszerek fejlesztésének terén is komoly munkát végzett.

Háborús évek

Az első világháború kitörését követően a szakember úgy látta, hogy az új konfliktus a kézifegyver arzenál megújítását is magával hozza. Kezdettől fogva szimpatizált az antanttal, viszont országa nem lépett be a konfliktusba. Ennek ellenére figyelemmel kísérte az európai eseményeket: elöljáróit folyamatosan „bombázta” a javaslatokkal. Érvelése szerint a németek 12 500 géppuskával kezdték és később további 50 000-et rendeltek, ezzel szemben nekik mindössze 440 állt rendelkezésükre. Másrészt úgy látta, hogy eljött az ideje annak, hogy üzleti szempontból is foglalkozzon a témával. Nyugdíjba vonult és immár civilként a Remington Arms Company alkalmazottja lett. A vállalat a saját termékei által is híressé vált, de emellett akkoriban a briteknek Enfield, az oroszoknak pedig Moszin Nagant puskákat is gyártottak, ezekből a fegyveriparuk is komoly tapasztalatokat szerzett.

Az állóháború megjelenésével Thompson igazolva látta koncepcióját, miszerint a lövészárkokban pont olyan automata fegyverekre lenne szükség, mint amilyenekre ő is gondolt. Összefogott egy bizonyos John Bell Blish tengerésztiszttel, aki szintén ezzel a témával foglalkozott. A nyugdíjas katona 1916-ban létrehozta az Auto-Ordnance Corporation nevű cégét, melyben a fregattkapitány végezte a főtervezői munkát. Thompson a részletek kidolgozása érdekében Theodore H. Eickoff és Oscar V. Payne személyében két további mérnököt is foglalkoztatott. Ők voltak azok, akik a Blish által kitalált technikai megoldások alapján, a Thompson által felvázolt harcászati koncepciók mentén létrehozták magát az új géppisztolyt.

Újra a seregben

A Blish által kidolgozott zárszerkezet a korábban használt lőszerek helyett technikai okokból .45-öst (11,43 mm) használt. (Cikkünkben törekszünk az autentikus amerikai, szovjet, illetve európai mértékegységek feltüntetésére.) A nagyobb űrméret ugyanakkor rövidebb lőszert jelentett: a karabély helyett immár pisztolyok esetén alkalmazottat. Ez tökéletesen illet abba a koncepcióba, amely az új fegyvert lövészárok harcra szánta: a nagy tűzgyorsaság mellett viszonylag kis méretet eredményezett, ugyanakkor nem volt szükség nagy lőtávolságra. Ráadásul a kis tömeg nemcsak a fegyverre, hanem a komplett javadalmazásra is igaz: a pisztoly lőszerből így többet vihetett magával a katona.

Thompsont az USA hadba lépése miatt 1917-ben visszahívták a seregbe és dandártábornoki rendfokozatban gyakorlatilag a fegyverellátásért felelős vezető lett. Ennek ellenére a géppisztolyon végzett munkát tovább folytatta. Megálmodója „egyszemélyes gépfegyvernek” nevezte, amely képes „kisöpörni a lövészárkot”. A prototípusok közül többet is útnak indítottak Európába, de mire hajóra kerültek volna, véget ért a háború. A tábornok 1918 decemberében ismét nyugállományba vonult, az első tesztsorozat a következő évben készült el. A vállalat hivatalosan is bemutatta a fegyvert az amerikai kormányszerveknek. A hadsereg akkor nem érdeklődött iránta, a nagy tűzerejű, ugyanakkor kisméretű eszköz viszont ideálisnak tűnt a bűnüldöző szervek számára.

Az első nagyobb széria a Colt üzemében készült M1921 jelzéssel. Ezt a verziót az US Army Fort Benningben található lövész iskolája tesztelte és megfelelőnek találta. A média már akkor is nagy úr volt: az újságírók a fegyvernek a Tommy Gun becenevet adták, ezt Thompsonék kiváló üzleti érzékkel márkanévként le is védették. Az már más kérdés, hogy a géppisztoly ára megfizethetetlennek bizonyult: 200 dollárba került, ami mai árfolyamon körülbelül 1,3 millió forintnak felelt meg. Ráadásul azért a pénzért mindössze egyetlen húszas tár járt. Ha valaki többet szeretett volna venni hozzá, darabonként három dollárért megtehette, az ötvenes dobtár pedig egy „ötösbe” került. A magasnak számító költség a kis széria mellett elsősorban a finom megmunkálásnak volt köszönhető, különösen a tus és a markolat minőségi faanyaga miatt.

Csődközelben

Az ígéretes kezdet ellenére úgy tűnt, hogy a fegyver rosszkor született, ezért eltűnik a süllyesztőben. Ráadásul a háborút követő lefegyverzés, a békeköltségvetés, majd a nagy gazdasági válság is ezt a tendenciát erősítette. Az eladások érdekében Thompson 1921-től kezdve több alkalommal is Európába utazott, hogy vevőket találjon. A francia hadsereget nem érdekelte a fegyver. A britek jónak találták, de nem fért bele a lecsökkentett katonai költségvetésbe. Egy helyi tiszt 1923-ban viszont azt mondta: „Ha 1914-ben Thomsonjaink lettek volna, a németek sohasem tudták volna elfoglalni Belgiumot.”. Közben odahaza is újra próbálkoztak: az US Marine Corps beszerzett egy kis tételt, de az még az „éhenhaláshoz is kevés volt”.

Az eladások érdekében a szakemberek egy speciális párost is létrehoztak: a Remington-Thompson ugyanolyan űrméretű .45-ös lövedéket tüzelt, de maga a lőszer 3,2 mm-el hosszabb volt. Ehhez hosszabb csövű géppisztolyt is terveztek. Bár az átütőerő a duplájára nőtt, végül se a fegyvert, se a lőszert nem sikerült eladni. A siker érdekében még 9 mm-es német Lugerrel is próbálkoztak, hiába. Az üzlet nem ment jól, az 1920-as évek végére a géppisztoly 2,2 millió dollár mínuszt produkált.

A maffia markában

1919-ben Thompson azt a döntést hozta, hogy a fegyvert a civil piacon is értékesítik, ennek érdekében némi módosításon is átesett. A következő évtizedben Amerikában úrrá lett a bűnözés: a szervezett csoportok nemcsak az állami szervekkel, hanem egymással is harcban álltak. Egyszer csak a szövetségi posta rendelt 200 géppisztolyt, mert úgy látták mással már nem tudják megvédeni a küldeményeket az egyre agresszívabb bűnözőkkel szemben. Ezzel megindult a karrier, egyre több rendfenntartó szervezet, például rendőrség szerzett be ilyen fegyvereket.

Ez viszont azzal járt, hogy előbb-utóbb a másik oldal is elkezdett hozzájutni a Tommy Gunhoz. Csakhogy a percenkénti 1500-as tűzgyorsaságú fegyver a maga 20-as és 50-es táraival - negatív értelemben - új korszakot nyitott a bandaháborúk terén. Ahogy utólag kiderült csak 1925-ig az addig legyártott 3000 Thompson többsége bűnözők kezébe került. Az összes híres vezér használt ilyen eszközöket, melyek a leghírhedtebb leszámolások során is előkerültek. Emiatt 1934-ben törvénybe iktatták, hogy magánszemélyek csak szigorú engedélyek és egyéb feltételek mellett birtokolhatnak automata fegyvereket. A rendőri szervek viszont egyre nagyobb mennyiségben szereztek be Thompsonokat, igaz ezt a magas ára még hátráltatta. Hiába, a bűnözők már akkor is jobb anyagi lehetőségekkel rendelkeztek, mint a törvények őrei. A Tommy Gun egyik leghíresebb akciójának a hírhedt Bonnie és Clyde elfogása bizonyult. Az évek óta körözött bűnözőket jelentős részben a géppisztolyok segítségével sikerült ártalmatlanítani: a szitává lőtt autóban a páros női tagja életét is vesztette.

A legendák ellenére akkor még mindig nem terjedt el igazán nagy számban a fegyver. Ez a bűnüldöző szervekre is igaz, az akkoriban létrehozott FBI is csak 1935-ben szerezte be az első komolyabb tételt. A szervezet atyja és legendás igazgatója J. Edgar Hoover szívesen mutatkozott az erőt sugárzó fegyverrel. A Tommy Gun viszont ikonná vált, nagyrészt a gengszterfilmeknek köszönhetően, melyekben nemcsak látványos kellékként tűnt fel, hanem akciódús jelenetek főszereplője is volt.

Misszióban

Az 1930-as években az US Navy és az US Marine Corps végre rendszeresítette a fegyvert. Ez a Model 1928 már némileg egyszerűsített verzió volt, ennek köszönhetően 175 dollár lett az ára. Ez nem tűnik jelentős csökkenésnek, azonban, ha beszorozzuk komplett alegységek létszámával akkor már tekintélyes spórolás, különösen akkori árfolyamon. Ebből a fegyverből a két említett haderőnem közös beszerzéseiért felelős haditengerészet 500 darabot vásárolt. Azért csak annyit, mert nem akartak teljes átfegyverzést, hanem a latin amerikai országokba küldött kontingensek kaptak ezekből. Az úgynevezett „banánháborúk” arra irányultak, hogy katonai intervenciók sorával biztosítsák az USA befolyását Közép-Amerika és a latin térség korábbi spanyol gyarmatain. A harcok során az USMC olyan kézifegyver arzenált vezetett be, melyek jó része már direkt számukra készült, nem pedig a flotta által rendszeresített eszközeiből jutott nekik is. A harcok jelentős része őserdőben zajlott, ami kis lőtávolságot eredményezett, így a legfontosabb harceszköz sok esetben a pisztoly volt. A bevetések során bebizonyosodott a .38-as (9,1 mm-es) lőszer nem megfelelő megállító ereje, ezért inkább a .45-ös bevezetésén munkálkodtak. Emiatt az ilyen lőszert tüzelő új automata fegyver duplán jelentett előrelépést: a tapasztalatok azt mutatták, hogy négy géppisztolyos tengerészgyalogos ugyanakkora harcértéket képviselt, mint kilenc hagyományos lövészkatona. A Thompson a többi új eszközzel együtt kiválóan bevált a „bőrnyakúak” által alkalmazott „agresszív”, támadáson alapuló harceljárások során. Az USMC egy rövid ideig százas dobtárral is kísérletezett, azonban az őserdőben nem bizonyult praktikusnak, így gyorsan felhagytak vele. A helyiek is megkedvelték a fegyvert, így kisebb mennyiségeket ugyan, de ők is beszereztek. Sőt, időnként a felkelők is rendelkeztek Thompsonokkal, melyet még az amerikaiak ellen is használtak.

Háborús ikon

Az US Army a két világháború között egy új kézifegyver családot állított hadrendbe. A géppisztolyt M1928A1 jelzéssel 1938-ban hivatalosan is rendszeresítették, ennek ellenére akkor még nem került megrendelésre. A következő év nyarán viszont észbe kaptak az illetékesek és nagyobb tételt vásároltak. A katonák felszerelésében természetesen a tárak hordozására szolgáló kellékek is megjelentek: a harcosok általában öt darab húszast kaptak, a dobtárat pedig egyesével viselték. Motorkerékpárok és hátaslovak számára szintén léteztek különféle megoldások.

Amikor 1939-ben Európában is kitört a háború, a Thompson géppisztolyt már azok is szívesen megvásárolták, akik korábban nem akarták, vagy nem volt rá pénzük. Különösen igaz ez Franciaországra és Nagy-Britanniára. Utóbbi 1940 nyarán egyedül maradt a küzdelemben és akkor minden szóba jöhető fegyverre szükség volt. Szerencséjükre a franciáknak útba indított szállítmány is náluk kötött ki. A következő másfél év során százezer példányt szereztek be, a kommandós alakulatok egyik legfontosabb eszköze lett. Winston Churchill személy szerint imádta, sőt - bár élete során sokféle fegyvert használt - feljegyzések szerint a Thompson volt a kedvence. Szívesen fényképezkedett is vele, ezeket a fotókat többféle célra is felhasználták. Göbbels német propagandaminisztert szintén megihlették a felvételek, igaz „fordítva”: olyan képeket készíttetett belőlük, amin a brit miniszterelnök maffiózónak tűnt.

A fegyvert a Brit Nemzetközösség többi tagja is használta, például a kanadaiak és az ausztrálok. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy gyakran végeztek rajtuk kisebb módosításokat, például azért, hogy az afrikai hadszíntéren jobban bírja a poros környezetet. A britek később a kölcsönbérleti szerződés keretében is kaptak ilyen fegyvereket. A szovjeteknek mintegy 140 000 darabot szállítottak, igaz az eltérő lőszerek miatt csak korlátozottan használták.

Tömeggyártás

A katonai igények, illetve a még olcsóbb kialakítás érdekében közben módosításokat is végeztek, de ezek a fegyver működését nem érintették. 1942-ben ez lett a Thompson M1, amely immár „csak” 70 dollárba került, igaz ehhez az egyre nagyobb gyártási sorozat is hozzájárult. Egyébként ez még mindig nagyon magas árnak számított, a német MP40-es például kevesebb, mint feleannyiba került. A költségcsökkentésnek ára is volt: eltűnt a dobtár, igaz a hagyományosból immár harmincas kivitelű lett az alap. Időközben a tűzgyorsaságot is lecsökkentették a felére, ami így már a kezelhetőbb percenkénti 600-700 lett. Az US Army vezetése 1943-tól az újabb és töredék árba kerülő M3-as géppisztolyt favorizálta. A tervek szerint teljesen leváltotta volna a Thompsont, ám a háború alatt az új típusból csak alig több mint harmadannyi készült.

Univerzális eszköz

A Thompson a többi hasonló fegyverhez hasonlóan igazán sokféle alkalmazást jelentett. A hagyományos lövészalakulatok esetében minden rajban voltak géppisztolyos katonák: ők a nagyobb lőtávolságú puskákat és karabélyokat, illetve a nehéz tűztámogató fegyvereket egészítették ki. Az ejtőernyős alakulatoknál általában nagyobb arányban rendelkeztek vele: rövidebb kialakítása kevésbé volt zavaró ugrás közben, ellenben hatékonyan növelhette az alegység tűzerejét. Kategóriájából adódóan általában kisebb, 50-150 méteres lőtávolságra használták. Nagy tűzgyorsaságának köszönhetően helységharcban is kiválóan bevált, a kisebb lőtávolság hátránya abban az esetben szinte teljesen eltűnt. A távol-keleti őserdőben szintén kiváló fegyvernek bizonyult, igaz a sűrű növényzet között a lövedék átütőereje lehetett volna jobb. (Utólag bebizonyosodott: hiba volt veszni hagyni a hosszabb lőszerhez készített verziót.) A Thompson géppisztoly kis méretének köszönhetően a különböző harcjárművek, például a harckocsik kezelőszemélyzeténél is alap fegyverként jelentkezett.

Túlélőképesség

Bár már a második világháború idején le akarták váltani, a Thompson a konfliktust követően ismét reneszánszát élte. Valószínűleg a nyugati világ szinte összes hadserege használta, természetesen a szövetségeseknek és a barátoknak is bőven jutott belőle. Ellenben az ellenségeknek is: a görög polgárháború idején a kommunisták nagy számban rendelkeztek vele. A helyzet a Távol-Keleten még rosszabb volt. Kínában rengeteg került Mao Ce-Tung harcosaihoz, akik nemcsak a nacionalisták ellen használták: a készlet egy része Koreába, később pedig a Dél-Vietnámban harcoló gerillákhoz került.

A távoli Kínában a különböző felek rengeteg Thompsont használtak, melyek forrása vásárlás vagy éppen a kölcsönbérleti szerződés lehetett. Az 1921-es verziót ők maguk is gyártották, azonban ahogy más nyugati géppisztolyok esetében is, előfordult, hogy a Thompsonok egy részét másfajta lőszerekhez alakítottak át. A második világháború idején ez a 7,63 mm-es Mauser volt, 1949 után pedig a 7,62 mm-es. Ennek az volt az oka, hogy a .45-ös lőszer Kínában akkoriban már nem nagyon volt elérhető, a 7,62x25 mm-es Tokarev viszont annál inkább. De ilyen téren még igazi vadhajtások is történtek: olyan Thompson is létezett, melyet a PPS, sőt a hosszabb lőszert tüzelő AK-47-es tár befogadására alakítottak át.

Fontos azt is kiemelni, hogy számos legendás második világháborús géppisztolyt a Thompson ihletett. Bár több vetélytársa olcsóbbra, könnyebbre és hatékonyabbra sikeredett, sose válthatták le a Tommy Gunt. A legendás fegyverből végül körülbelül hárommillió készült, de pontosan valószínűleg senki se tudná megmondani. Az utolsó éles bevetésre minden bizonnyal a délszláv háborúban került sor, amikor a raktárakból előkerültek az évtizedekkel korábban lezsírozott fegyverek. A gengszterek hírhedt géppisztolya, majd a normandiai és távol-keleti csaták veteránja mind a mai napig közkedvelt eszköz, igaz már csak a gyűjtők, a hagyományőrzők és a lövészklubok körében.

Új szám

Következő szám

A Regiment következő száma 2025. június 6-án jelenik meg!

Aranysas

Látogasson el testvérlapunk, az Aranysas honlapjára!