Teljes cikk

A győzelem fegyvere
PPS, a dobtáras legenda
Sáry Zoltán

A második világháború, illetve az azt követő időszak egyik ikonikus fegyvere a szovjet PPS géppisztoly. A jellegzetes kialakítású harceszközt valószínűleg még azok is felismerik, akik nem alapos ismerői a témának.

regiment.hu

A szovjet fegyveres erők második világháborús felkészüléséhez két, nem sokkal korábbi konfliktus is hozzájárult: Mongóliában a japánok, míg a fagyos északon a finnek ellen szereztek keserű tapasztalatokat. Utóbbi hadszíntéren számos problémával szembesültek, az egyik a kis ország hadseregének hatékony géppisztolya volt. A Suomi KP-31-es egy különleges kinézetű fegyver volt: kategóriájától eltérően fatussal szerelték fel, és dobtárat is használtak hozzá, melyben 9 mm-es Parabellum lőszereket lehetett elhelyezni. Az egész fegyver kialakítása rendkívül igényesnek számított. A Vörös Hadsereg túlereje ellen kiválóan bevált: az erdei hadviselés során a fák között nem okozott gondot a kis lőtávolság, viszont tűzereje komoly hatással bírt.

regiment.hu

Cserére érett

A szovjetek nem véletlenül figyeltek fel a fegyverre: ők mind mennyiségi, mind minőségi lemaradásban voltak, és ez nyomasztóan hatott a katonáikra is. Csapataik a téli háború idején leginkább a PPD-34-est, illetve annak továbbfejlesztett változatait használták, melyek 7,62-es Tokarev lőszert tüzeltek. Bár a család első ránézésre nagyon hasonlított a finn géppisztolyra, hatékonyságát tekintve meg sem közelítette. Meglehetősen drága, lassú és anyagigényes forgácsolással készült, így nem is állt megfelelő mennyiségben rendelkezésre. Ráadásul a viszonylag kevés legyártott példány többsége a katonák által gyűlölt belügyi csapatokhoz került, az első vonalbeli alakulatok alig kaptak belőle. Ez a helyzet pedig - ahogy a jeges fronton is kiderült - még a szovjet hadvezetés számára is elfogadhatatlannak bizonyult. Bár tervezője, Vaszilij Degtyarjov jó viszonyban volt Sztálinnal, döntés született a fegyvercsalád kivezetéséről, amely 1941-ben történt meg.

regiment.hu

Legenda születik

A PPD nem éppen ideális tulajdonságai, illetve a Suomi használhatósága együttesen tehát egy új szovjet géppisztoly igényét vetette fel. Georgij Szemjonovics Spagin - egyben a legendás, napjainkban is elterjedt DSK géppuska tervezője - egy első ránézésre hasonló kinézetű fegyvert álmodott meg. Ez viszont a valóságban egyáltalán nem így volt: közelebbről szemügyre véve teljesen eltért elődjétől. A legfontosabb tényezőt a sajtolással előállított alkatrészek bevezetése jelentette, mellyel időt, alapanyagot és pénzt lehetett megtakarítani. A régi fegyver 95, míg az új 87 alkatrészből állt: bár a különbség nem tűnik soknak, nagy tételben igenis annak számított, különösen az új termelési eljárások alkalmazásával. Az egy géppisztoly elkészítéséhez szükséges munkaóra mennyisége is ezt tükrözte: 13,7 helyett immár 7,3 lett, tehát majdnem a felére csökkent. A váltás évében, 1941-ben 5868 PPD mellett 98 644 PPS-41-es (Pulemjot Pisztolet Spagina) készült és nem csak a cseréről szóló döntés miatt. Az új géppisztolyt egyébként gyakran úgy készítették, hogy a bevált Moszin-Nagant puskák csövét egyszerűen kettévágták, ezzel még hatékonyabb lehetett a termelés.

regiment.hu

Kiváló képességek

A váltással a katonák is jól jártak: az új fegyver gondosabb kialakításának köszönhetően a szórásképe jelentősen, 70 százalékkal javult. A másik lényeges tényező a brutális, percenként 900-as elméleti tűzgyorsaság volt. (Ez a kifejezés azt jelenti, hogy korlátozás nélküli, folyamatosan tüzelés esetén ennyi lőszert lehetne adott időegység során kilőni, nem számolva tárcserével.) Ez körülbelül másfélszerese volt a legtöbb akkori géppisztolynak. A 71 lőszert befogadó dobtár illeszkedett is ehhez a koncepcióhoz. Ennek ellenére a fegyver egyes lövésre is alkalmas volt, a tűzváltókart az elsütőbillentyű elé helyezték. Így viszont a robusztus fegyver teljes, töltött tömege 5,4 kg lett, ami igazi „oroszos” izmokat tett szükségessé. A rendkívül egyszerű és strapabíró kialakításnak, továbbá a krómozott csőbelsőnek köszönhetően poros, saras, nedves környezetben is megbízhatóan működött és a karbantartási igénye is alacsony volt.

regiment.hu

Ez a géppisztoly sem bizonyult hibátlannak, volt egy akkoriban kevésbé lényegesnek számító hátránya, ami mai szemmel már jobban szemet szúrhat. A kialakításából adódóan, ha a fegyvert véletlenül leejtették és nem volt biztosítva, a nehéz tömegzár könnyen elműködtethette a töltényűrbe a tárból már betöltött lőszert, és okozhatott balesetet.

regiment.hu

A hatásos lőtávolság mindössze 200 m volt, ezért a PPS leginkább a közelharc eszközének számított. Akkoriban viszont minden rajban voltak „hosszú csövű” fegyverek (például puska, golyószóró), így ez nem jelentett nagy problémát. Az elmúlt évtizedek során készített tanulmányok szerint egyébként az európai hadszíntereken a lövészek az esetek 80-90 százalékában csak pont ezen a 200 m-en belüli távolságon használták a fegyvereiket, még a hosszú csövű puskákat is. A lakott területen vívott összecsapások során még inkább eltűnt a kisebb lőtávolság hátránya, ellenben megnőtt a hatalmas tűzerő előnye. Ez még a kisebb lőszer alacsonyabb átütő erejét is bőven kompenzálta, sőt 100 m-en belül igazából ennek nem is volt gyakorlati jelentősége. Az ilyen környezetben tevékenykedő rohamcsoportok szintén előszeretettel és hatékonyan használták az új géppisztolyt. A szovjet eljárások alapján mindennapos volt, hogy a lövészeket deszantként harckocsik tetejére ültették. Ilyen esetekben, illetve a páncélosok biztosítása során szintén jól jött a rövid csövű, ám nagy tűzerejű fegyver. A második világháború végéig mintegy hatmillió PPS készült, ez lett - a következő évtizedek hazai propaganda kifejezését használva - a legendás „győzelem fegyvere” sorozat egyik ikonikus darabja.

regiment.hu

Az ellenség kezében

Bár a híres Schmeisser MP40-esnek köszönhetően Wehrmacht is kiváló géppisztollyal rendelkezett, a németek hivatalos programot indítottak a zsákmányolt PPS-ek hadrendbe állítására. Természetesen ennek gazdasági, illetve ipari előnye is volt. A fegyvert két verzióban alkalmazták: az egyik esetében megtartották a korábbi kialakítást, míg egy kisebb mennyiséget átalakítottak a 7,63 mm-es Mauser, illetve a 9 mm-es Parabellum lőszerekhez, ehhez az új csövön kívül német tár használatát is megoldották. Előbbi az MP41(r), utóbbi pedig az MP171(r) jelzést kapta, a plusz betű a zsákmányolt eredetre, illetve annak orosz voltára utalt. Az átalakított mennyiség egyébként azért volt kisebb, mert a fegyver a gyakorlatban a szovjet lőszerrel hatékonyabbnak bizonyult (hiszen eleve ahhoz tervezték), másrészt abból is jelentős mennyiséget zsákmányoltak. A program olyannyira széles körben elterjedt, hogy a németek még hivatalos kezelési szabályzatokat is készítettek a csapatok számára. De erre nem is feltétlenül volt szükség: a kiképzett harcosok rendkívül gyorsan elsajátíthatták a fegyver használatát, másrészt a csatatéren talált eszközök összeszedését követően nem biztos, hogy mindig volt lehetőség szabályzatok után nézni. A katonák szerették a PPS-t: jóval megbízhatóbbnak számított, mint a saját géppisztolyuk, különösen poros, sáros környezetben, emellett bizony az arcvonalban még a precíz németek se tudták túl gyakran szétszerelni a karbantartáshoz. A súlya ellenére a dobtár szintén nagy előnynek bizonyult. A sztálingrádi csatát gyakran a háború fordulópontjának is nevezik és ez a PPS-re is igaz: a lerombolt házak között a Wehrmacht harcosai is nagy mennyiségben alkalmazták. Természetesen a szovjetek is használtak német géppisztolyokat: a fronton a katonák „szereztek” olyat, amit jobbnak tartottak, illetve ami éppen rendelkezésre állt és lőszer is volt hozzá. A korábban említett finnek szintén szívesen használták a PPS-t, sőt az utód KP m/44-es esetében a szovjet fegyverrel szerzett tapasztalatokat is figyelembe vették.

regiment.hu

Újabb verziók

A fegyvert a háború során többször is áttervezték. 1942-43-tól kezdve módosításokon is átesett, ennek megfelelően a típusjelben a számok is változtak. A késői verzióknál a fa nemcsak a tus esetében tűnt el, hanem teljesen áttértek a fém alapanyagokra. A jellegzetes részegység esete önmagában is érdekes kérdés: bár közelharcban biztosan jól jött, nagy tömege hátrányt is jelentett. Sőt az esetleges behajtható válltámasz, mint megoldás jobb lehet például harcjármű kezelőszemélyzet vagy ejtőernyős alegység számára. Célszerű megjegyezni, hogy a német Schmeisser esetében szintén volt egy fatusás próbálkozás, ami végül nem vált be. A szovjetek a jellegzetes csigatárat idővel hagyományosabb kivitelűre cserélték: azt egyszerűbb és olcsóbb volt előállítani. Hivatalosan kényelmesebb is volt, de a korábbi verzió nem véletlenül bizonyult népszerűnek, ráadásul a hatalmas tűzgyorsaság igényelte is a 71 lőszert.

regiment.hu

Új háborúk

Bár a második világháborút követően gyorsan terjedt a forradalmian új Kalasnyikov család, a PPS számos kommunista országban is megjelent. A koreai háborúban is alapfegyvernek számított: az eredeti szovjet verzión kívül az észak-koreai Type 49-est és a kínai 50-est is nagy mennyiségben használták. Bár vetélytársaihoz képest akkor már kevésbé számított pontosnak, a brutális tűzerő még mindig jól jött, különösen éjszakai harc során. Indokínában is nagy számban került bevetésre: az újabb Kalasnyikov mellett a Vietkong partizánok fegyvertárában is megtalálható volt. A harmadik világbeli országokban még hosszú évtizedeken át használták: a máshol „levedlett” eszközöket „elvtársi segítségnyújtás” keretében kapták meg. Ehhez az is hozzájárult, hogy a kínaiak még sokáig gyártották és ők is tovább passzolták a számukra már elavult fegyvereket.

regiment.hu

Budapest utcáin

A jellegzetes típust a magyar katonák, sőt a lakosság már a második világháború során megismerte. Előbbiek a fronton, utóbbiak a hátországban: a Vörös Hadsereg által elkövetett atrocitások (fosztogatások, elhurcolások) miatt a „davaj gitár” gúnynevet is „kiérdemelte”. Ennek ellenére az új rendszer nagy mennyiségben szerezte be, sőt egy 1948-as államközi megállapodás alapján idehaza is gyártották. A Danuvia üzemében, majd a FÉG-nél (Fegyver és Gépgyár, pontosabban akkori nevén Lámpagyár) 1955-ig 155 000 készült. Ezek a néphadseregen kívül az Államvédelmi Hatóság és a hozzá tartozó határőrség, a rendőrség és a pénzügyőrség állományában is megjelentek. A második világháborús Király géppisztolyból származó hazai Kucher K-1-esből jóval kisebb széria készült és az is elsősorban a belügyi karhatalom állományába került. A Moszin-Nagant puska mellett hivatalos nevén az „1948 M 7,62 mm-es PPS géppisztoly” lett a néphadsereg alapfegyvere. A díszszemléken és a karhatalmisták felvonulásán kívül még a propaganda jelvényeken is láthatták az emberek. 1956 őszén a raktárakból a forradalmárok rengeteg ilyen fegyverhez jutottak, melyek használatát az egyszerűségük miatt a civilek is könnyen elsajátíthatták. Ezekkel az akkor már elavultnak számító eszközökkel vették fel a harcot az AK-47-essel ellátott szovjet csapatokkal szemben. A Magyar Néphadsereg későbbi újraszervezése során is inkább már azt alkalmazták, de a karhatalmi feladatokat ellátó Munkásőrség még sokáig hadrendben tartotta.

regiment.hu

Generációk küzdelme

Többször is szóba került a PPS-t leváltó AK-47-es, így talán érdemes egy kicsit megvizsgálnunk a két fegyver közötti különbségeket, ami a hazai alkalmazás miatt még érdekesebb lehet. A rendkívül egyszerű, „minimalista” géppisztolyhoz képest a Kalasnyikov család igazi generációs ugrást jelentett. A ma már gépkarabélyként ismert fegyver a nagyobb méretű lőszerének és hosszabb csövének, ugyanakkor automata kialakításának köszönhetően sikeresen ötvözte a korábban két külön kategóriának számító géppisztolyok és puskák - ez esetben a PPS, illetve a Moszin-Nagant - előnyeit. A jól átgondolt kialakításnak, illetve az amerikai és német fegyverektől is átvett megoldásoknak köszönhetően sikerült egy, még a PPS-nél is kiválóbb fegyvert készíteni. A Kalasnyikovval a hatásos lőtávolság duplájára-háromszorosára, a pontosság pedig még nagyobb mértékben növekedett. A PPS-hez viszonyított kétharmados tűzgyorsaság még mindig hatékonynak számított, viszont így kevesebb lőszer is elegendőnek bizonyult, ami a tömegre kedvezően hatott. Ráadásul a nagyobb hatású lőszerek ezeket az előnyöket tovább növelték.

regiment.hu

Bár az új AK-47-es minden téren jobb lett a dobtáras elődnél, a PPS a közelmúlt konfliktusaiban is feltűnt. A továbbfejlesztett jugoszláv Model 49-es nemcsak a polgárháború, hanem még a koszovói összecsapások során is előkerült a raktárakból. Ma már nem valószínű, hogy aktív használatban van az öreg géppisztoly, viszont a nagy mennyiségben rendelkezésre álló eredeti példányok, sőt az utángyártott replikák mind a gyűjtők, mind a hobbi lövészek kedvelt eszközei.