Archívum - 2006/4

A halál útja
Pataky Iván

A vegyi mérgező harcanyagok története - bármilyen hihetetlennek tűnik - a messzi múltba, az ókorba nyúlik vissza. Sőt, ha nagyon hívek akarunk maradni az emberiség fejlődése történetéhez, még ennél is régebben, már az őskorban megtalálhatjuk az első nyomokat. A tűz "felfedezését" követően az emberek gyorsan fölismerték, hogy terméke, a füst kiválóan alkalmas az ellenség kifüstölésére rejtekhelyéről. Az új harceszköz nyomban bevonult az ellenség pusztítására alkalmas fegyverek gyorsan terebélyesedő táborába.

 

Gázriadó!
Hajdú T. László

A XX. század elején a vegyipar és a vegyészeti kutatások vezető hatalma Németország volt, ahol már az I. világháború során felmerült a vegyi anyagok harci alkalmazásának gondolata. A világháborúban bevetett német vegyi harcanyagok kifejlesztése majdnem kizárólag egy személyhez, Fritz Haber professzorhoz köthető. Haber világhírű vegyész volt, aki elsőként dolgozta ki egyebek között a nitrogén levegőből történő kivonásának ipari módszerét, ezzel a műtrágyagyártás alapjait fektették le. 1914-ben, a háború kitörésekor a németek még egy gyors győzelemben hittek. Amikor a frontvonalak megmerevedtek, Haber azt kutatta, hogy az őáltala képviselt tudomány segítségével hogyan lehetne az ország offenzív képességeit visszaszerezni. Bizonyos mérgező gázok a vegyipar melléktermékeként ekkor már rendelkezésre álltak.

 

A túlélés tízparancsolata
Szombati Zoltán

Az I. világháborút követő időszakban a hadsereg fejlesztését jelentős mértékben gátolta az 1920. június 4-én Trianonban aláírt békeszerződés, amely megszüntette az általános védkötelezettséget, maximálta a hadsereg létszámát és fegyverzetét, tiltotta a hadianyag importját, és a felesleges hadianyag beszolgáltatását, illetve megsemmisítését rendelte el. Az I. világháború időszakában létrehozott vegyiharc- alakulatokat - a 62. árkász- (vegyiharc-) zászlóaljat és a 61. árkász- (lángszórós) zászlóaljat - a békeszerződés feloszlatásra kötelezte.

 

A változások évei
Szombati Zoltán

A II. világháborút követő években a katonai vezetés nem látta sem időszerűnek, sem indokoltnak vegyivédelmi szolgálat létrehozását. A rendelkezésre álló szűkös anyagi források, továbbá az a tény, hogy a II. világháború során a hadviselő felek nem alkalmaztak vegyi fegyvert, indokolta döntésüket. Ennek ellenére a szovjet katonai főtanácsadó 1948-ban kelt összefoglaló jelentésében szükségesnek ítélte a szolgálat megteremtését. Hatására 1949-ben megtörtént a világháborúból visszamaradt anyagi készletek felmérése, számbavétele a HM Műszaki Csapatok Parancsnoksága által. (Ne feledjük, a II. világháború idején a vegyiharc-szolgálat a műszaki szolgálatból vált ki.)

 

A néma rádiók éjszakái
Márványi Péter

A Közel-Kelet nem mondható épp a világ legbékésebb szegletének, meglepő volt tehát, hogy a konfliktusok gyújtópontjában álló Izrael olyanfajta háborúra készült 1990 őszétől, amely eddigi viharos történelme ellenére új helyzetet, új kihívást jelentett. Merthogy mióta 1948-ban megszületett az ország, ami persze egyet jelentett azzal, hogy a születés pillanatában induló összehangolt támadással megbirkózzon, aztán mióta 1967-ben a zsidó katonák elfoglalták Kelet-Jeruzsálemet is, szóval mindaddig sikerült a háborúit a határain túl megvívnia, vagy legalábbis a sűrűn lakott országrészeken kívül. 1990-ben azonban egy olyan konfliktusra kellett készülnie, amelynek eredetileg nem is volt részese, mégis Izrael lett az egyik fő célpont. Ráadásul nem is valamiféle "normális" háborúra kellett számítania, hanem olyanra, amely nem vívható meg valahol a sivatagban, reguláris erőkkel: a fenyegetés közvetlenül a civil lakosságot és az ország nagyvárosait érintette.

 

Sivatagi rozsdatemető
Földi László

Az iraki tömegpusztító fegyverek története mintegy 30 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Az olajárrobbanást követően hirtelen nagyon gazdaggá vált ország érthető okokból nagyra törő terveket kezdett dédelgetni. Számtalan óriási beruházás indult meg a gazdaságban és az infrastruktúrában (hatalmas finomítók, vegyi üzemek, autópályák, öntözőcsatornák épültek a sivatagban), külföldi kivitelezők (pl. nagyszámú magyar munkás) részvételével. A helyi lakosok igen magas életszínvonalon élhettek, meglehetős kényelemben. Szaddám Huszein elnöknek azonban ez nem volt elegendő. Vallási és területi viták nyomán kibontakozott az igen hosszúra nyúlt iraki-iráni háború, és az ország más államokkal is konfliktusba keveredett (Izrael, Kuvait, Szaúd-Arábia).

 

Gázálarcban a világ
Tőrös István

A háborúk történetének egyik legtitkosabb fejezete a fegyvertervezők és a védelmi berendezések konstruktőrei közötti versenyfutás. Az ellenség új fegyvereire minél gyorsabban meg kellett találni az ellenszert, és ha megvan a megoldás, mindent meg kell tenni azért, hogy a lépéselőny már a mi oldalunkon legyen.

Nem volt ez másképpen az első világháború lövészárkai felett megjelent gázfelhők esetében sem. A vegyi fegyverek elleni védekezésről Szombati Zoltán alezredessel, a Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj parancsnokával beszélgettem.

 

Rémálom a kikötőben
Horváth Zoltán

Mikor 1943. december 2-án délután Werner Hahn főhadnagy Messerschmitt Me-210-esével 7000 m-es magasságban Bari felett megjelent, a felderítőgép jól látható kondenzcsíkot húzott a délkelet-olaszországi kikötőváros kék egére. A szövetséges légelhárítás ennek ellenére tudomást sem vett az ellenség kétmotorosáról. A német pilóta ezért háborítatlanul másodszor is átrepülhetett a kikötő felett, aztán északnak fordult, és hazafelé vette az irányt. A főhadnagy jelentésétől és felvételeitől függött, hogy a Luftwaffe bombavetői még aznap lecsapnak-e a kikötőre.

 

A fehér kepi árnyékában II.
Zsig Zoltán

A 2. idegen ejtőernyősezred (2. REP) állandó harckészültségben lévő, gyorsan bevethető, jól kiképzett alakulat. A személyi állomány a kemény fizikai követelmények és sokrétű kiképzés miatt több feladatra is alkalmazható. Az ezrednek nemcsak a dicső múltja, hanem a jelenlegi magas harcértéke miatt is nagy a hírneve a katonai szakértők és a közvélemény előtt.

 

A kitörés
Ravasz István

Az 1944-1945. évi budapesti csata utolsó akkordja, a kitörési kísérlet máig foglalkoztatja a közvéleményt. De mi is volt ez, ha definiálni szeretnénk? A budapesti katlanban körülzárt német-magyar csapatok északnyugati irányú támadó hadművelete az összefüggő frontvonal elérésére; tulajdonképpen elkeseredett kísérlet a már harcképességét vesztett katonatömeg életének megmentésére.

 

Az utolsó óra
Sebők János

Nürnbergben a Nemzetközi Katonai Törvényszék hatvan évvel ezelőtt, 1946. október 1-jén hirdetett ítéletet a náci háborús bűnösök perében.

Az ítélet kihirdetése utáni napokban a halálra ítéltek kivétel nélkül éltek azzal a lehetőséggel, hogy kegyelmi kérvényeket, különböző beadványokat juttassanak el a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz, Truman elnökhöz, Montgomery tábornokhoz, VI. György királyhoz vagy a Churchillt felváltó Clement Attlee brit miniszterelnökhöz. A beadványokat azonban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság október 9-i ülésén kivétel nélkül elutasította, s a hivatalos válaszokat október 13-án közölték az elítéltekkel. A szigorú testület még azt sem tette lehetővé, hogy az akasztásokat a "katonához illőbb" golyó általi kivégzésekre változtassák. Bár Burton C. Andrus ezredes, a börtön parancsnoka szigorúan megtiltotta a személyzet tagjainak, hogy a kivégzés időpontját közöljék az elítéltekkel, október 15-én este az elítéltek többsége - az előkészületek jeleiből - mégis tudta, hogy hamarosan üt az utolsó órája.

 

A kiképző
Zsig Zoltán

A 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj jelentős átalakuláson ment át az elmúlt egy évben. A nevükön kívül a feladatuk is megváltozott, ezért természetesen a kiképzési rendszert is át kellett alakítani. Ebben nagy segítséget kaptak az Egyesült Államokból érkezett katonai kiképzőcsapattól, amelynek mindegyik tagja valamelyik különleges rendeltetésű alakulatnál szolgált korábban. A nyugállományú szakértők közül többen igazi harccselekményben is részt vettek, több évtizedes tapasztalatukat jól hasznosíthatják a magyar katonák.

 

Arcnélküli emberek
Hajdú T. László

A hidegháború idején a két világrendszer közötti harc minden számba jöhető szférában, így a hírszerzés területén is nagy intenzitással folyt. Érthető okokból a két szemben álló katonai szövetség szeretett volna minél több és minél pontosabb adatot szerezni a másikról. A CIA, a Központi Hírszerző Ügynökség a hidegháború során a hírszerzési adatokat két szempont alapján minősítette: a forrás megbízhatósága (A-tól D-ig) és az információ értéke (1-től 4-ig). Egy felterjesztett információ ritkán kapott a központtól A1 (a legmagasabb) besorolást, sokszor inkább csak C3 (közepesen megbízható és hitelesnek tekinthető) volt a minősítés. Az alább ismertetett esetekben a hírszerzők és ügynökök által "szállított" anyagok zöme amerikai és szovjet oldalon is feltehetően A1 besorolású (vagy annak megfelelő minősítésű) lehetett.

 

Special Weapons And Tactics
Kékesi György

A magyarul nem túl hangzatos név mögött az Egyesült Államok rendőrségének különleges egysége található. Eredetileg nevük Special Weapons Assault Team volt, amelyet Különleges Fegyverzetű Ostromló Egységként lehetne talán legjobban fordítani, azonban az előbbi elnevezés jobban tükrözi a rendeltetését.

 

Vihar utáni csend
Baczoni Tamás

Az "ellenforradalom" során szétesett Magyar Néphadsereg az 1950-es évek végére a - mondabeli főnixmadárhoz hasonlóan - kezdett újjáéledni poraiból. A régi-új fegyveres erő számára új egyenruha kellett, hiszen még a hatalmukat visszaszerző kommunisták sem szorgalmazták a társadalom szemében olyannyira gyűlöletessé vált 1951 M - szovjet típusú - egyenruha visszaállítását (egyedül a BM tartotta meg 1956 előtti sapkajelvényeit egészen 1989-ig).

A néphadsereg új egyenruhája kimondottan kompromisszumosra sikeredett, vagyis a kötelező jellegű "internacionalista" összhatáshoz sikerrel vegyítettek egy csöppnyi nemzeti jelleget, még ha nem is olyan eredményességgel, mint a Német Nemzeti Néphadsereg vagy a Lengyel Néphadsereg egyenruha-tervezői tették.

 

A Zseb-tengeralattjáró
Szabácsik Péter

A Biber (Hód) egy 6,5 tonnás - két torpedó hordozására képes -"zseb-tengeralattjáró" volt. Összesen 324 épült a típusból, hatótávolsága 130 mérföld volt. Szükség esetén 20 méternél mélyebbre is merült, de torpedóit csak a vízfelszínre emelkedve tudta elindítani a célpont felé. A típus 1944 májusában állt hadrendbe, amikor a lübecki Flendwerke gyár három egységet adott át a haditengerészet számára. Ezeket számos további példány követte. A Hans Bartels korvettkapitány tervei alapján épült típus bevetései 1945 januárjában kezdődtek, és mindössze április elejéig tartottak. Ez alatt az időszak alatt a Bibereket elsősorban a Schelde torkolata körüli harcokban, valamint a Murmanszk partjainál elhaladó hajók ellen vetették be, de nem mutattak fel túl sok eredményt: hetven saját tengeralattjáró elvesztése mellett mindössze hét kisméretű hajót tudtak megsemmisíteni, illetve további kettőt rongáltak meg. A 324 Biberből nyolc példány maradt meg napjainkra, ezeket jelenleg Norvégiában, Németországban és Nagy-Britanniában lehet megtekinteni.

Új szám

Következő szám

A Regiment következő száma 2024. december 6-án jelenik meg!

Aranysas

Látogasson el testvérlapunk, az Aranysas honlapjára!