Archívum - 2013/2
Patkányháború
Kiss Roland
Az előző évi moszkvai fiaskó után Hitler és a német vezérkar nagy reményekkel tekintett 1942 nyarára, amelytől azt várták, hogy döntő csapást mérhetnek a szovjet hadigépezetre. Az elkövetkező események a sztálingrádi csatában csúcsosodtak ki, amely a II. világháború egyik legnagyobb, sorsdöntő összecsapásává nőtte ki magát. Jelen írásomban a városért folytatott elkeseredett küzdelemre koncentrálok, és a térségben folyó többi műveletet csak a történet szempontjából szükséges mértékben érintem. A csata 70 éve ért véget.
Churchill csodafegyvere
Horváth Zoltán
A német fegyveres erők Enigma rejtjelező gépekkel kódolt titkos rádióüzeneteinek megfejtése már a II. világháború elején sikerült, de arra csak 1974-ben derült fény. Az Ultra fedőnevű egységbe szervezett nők és férfiak ezrei ugyanis egészen addig mélyen hallgattak róla. Eisenhower tábornok, a szövetségesek főparancsnoka úgy nyilatkozott, hogy az ellenség terveinek ismerete legalább két évvel rövidítette le a konfliktust. Ezt nem mondhatták el semelyik más csodafegyverről - még az atombombáról sem.
Harckocsitemető
Horváth Zoltán
A világ 70 évvel ezelőtt, 1943 júliusában tanulta meg annak a hullámzó orosz sztyeppe közepén fekvő városnak a nevét, amely eggyé vált a hadtörténet legnagyobb páncélos-ütközetével. A kurszki csata a keleti fronton a harcok fordulópontjának is bizonyult, de nem úgy, ahogy azt Hitler elképzelte. A Zitadelle - Citadella - fedőnevű hadművelettől várt stratégiai győzelmet ugyanis meghiúsította, hogy a nagy készülődésről Sztálin - a brit hírszerzés jóvoltából - időben tudomást szerzett, és a szovjetek a legnagyobb titokban felkészülhettek a németek visszaverésére.
Szemtől szembe
Kiss Roland
1943-ban a kurszki kiszögellésben a német és szovjet hadvezetés közel 7000 harckocsit és rohamlöveget sorakoztatott fel egymással szemben. A csata végén a harcmezőt harckocsik, páncélvadászok és rohamlövegek kiégett roncsai borították. Az ütközet tanulságait mindkét fél hasznosította az újabb lánctalpasok tervezésénél.
Sosem volt medálparádé
Makai Ágnes, Sallay Gergely Pál és Solymosi József
A XX. század második felében több évtizeden át tartó hidegháború idején - szerencsére - nem került sor a két szemben álló katonai tömb nyílt összecsapására. A felek azonban minden eshetőségre felkészülve a legkorszerűbb haditechnikát állították hadrendbe az esetleges háború megvívásához. A NATO ellen készülő Varsói Szerződés katonai erejének része volt a Magyar Néphadsereg is.
Fegyverletétel
ifj. Tőrös István
Már Winston Churchill és Franklin D. Roosevelt 1943-as casablancai tanácskozásán is megfogalmazták, majd az 1944-es teheráni konferencián a "három nagy" véglegesen eldöntötte, hogy Németország csak feltétel nélkül adhatja meg magát a szövetséges csapatoknak. Hitler halála után az elméletet nem volt egyszerű a gyakorlatban megvalósítani, hiszen a frontok helyzete miatt több napig tartó folyamat lett.
G.I. Joe háborúba megy
Varga Csaba Béla
Amikor az USA 1941 decemberében belépett a II. világháborúba, az amerikai fegyveres erők kötelékében szolgáltak a világ legjobban ellátott, de még így is gyakran morgó katonái. A sorkatonaság bevezetése után fiatal férfiak százezrei lépték át a laktanyák kapuját. Nemsokára elindultak, hogy az ott tanultakat felhasználva legyőzzék a németeket, a japánokat, és megteremtsenek egy új világrendet.
Vijjogó Sasok II.
Kiss Roland
A világháború után az amerikai haderő méretét jelentősen csökkentették, és sokan úgy gondolták, hogy az atomfegyverek kiválthatják a hagyományos haderőt. Másrészről az ejtőernyősöket a háború után egyfajta titokzatos varázs övezte, ráadásul a háború légideszantos tisztjei közül sokan magas pozíciókat értek el (Ridgeway és Taylor a hadsereg vezérkari főnöke, utóbbi a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke is lett), és nem felejtették el, hogy honnan indultak. Ez lehetővé tette, hogy idővel a 101. hadosztályt is újra aktiválják.
A kísértetváros
Horváth Zoltán
A Párizstól 400 km-re, délre fekvő csendes kisvárosba látogatók azt láthatják, hogy lakói éppúgy teszik a dolgukat, mint Franciaország bármelyik hasonló településén. Valójában azonban két Oradour-sur-Glane létezik, és az előzőtől pár perc sétára található másik is csendes ugyan, de azt - közel 70 éve - csak kísértetek lakják. Azoké az asszonyoké, gyermekeké és férfiaké, akiket 1944. június 10-én mészároltak le. Ők 642-en máig sem tisztázott okok miatt estek áldozatul a Das Reich SS-páncéloshadosztály megtorló akciójának.
Hivatásos kalózok
Zsig Zoltán
Az USA és Észak-Korea között sok esetben került sor fegyveres incidensre. A Pueblo nevű felderítő hajó elfogása ezek közül az egyik legsúlyosabbak közé számít, legalábbis a következményeit tekintve. A KNDK egy kedvező alkalmat kihasználva megtámadta a védtelen hajót és zsákmányul ejtette, a személyzetet pedig hosszú ideig túszként tartották fogva.
Geronimo halott!
Zsig Zoltán
A hírhedt terroristavezér likvidálása után borítékolható volt, hogy filmet készítenek az eseményről. Ez így is lett, ráadásul meglepően jól sikerült, hála a szakértőknek és persze a résztvevők által kiadott információknak. A filmet megnézve szinte átélhetjük, ahogy végrehajtották a történelmi hadműveletet.
Az utolsó remény
Horváth Zoltán
Földre kényszerülni ismeretlen, pláne ellenséges területen a harci repülők egyik legnagyobb félelme volt és maradt mindmáig. Mikor aztán tényleg elhagyták irányíthatatlanná vált, végzetesen megrongált gépüket, elszakadtak kísérőiktől és idegen vidékre ereszkedtek le - gyakran sebesülten és magányosan -, legrosszabb rémálmuk valóra válását élték meg. 1917 óta számukra utolsó reménységnek az a vászon- vagy műselyem kendő - a Blood Chit, a segítségkérő levél - maradt, amire az illető ország nyelvén néhány sort nyomtattak. Ebben pénzjutalmat ígértek azoknak, akik a túléléséhez szükséges ellátást, orvosi segítséget megadják, elrejtik, aztán baráti erőkhöz juttatják felmutatóját.