Archívum - 2024/5
Hazátlanok légiója
Horváth Viktor
A 19. század második felében a francia gyarmatpolitika igyekezett a megmaradt „fehér foltokat” eltüntetni a világtérképről. Akadt azonban egy új kihívás, mely a megszokott egyensúlyt felborította. Bismarck munkája egyértelműen megkérdőjelezte az európai nagyhatalmak erősorrendjét. Bár az óceánra még nem merészkedett ki a Porosz Királyság, de a német népek, államocskák egyesítése után már elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy terjeszkedéssel biztosítsa a szárba szökkenő hazai ipar nyersanyagigényét.
Csingtao hősei
Bánsági Andor
A császári és királyi haditengerészet vezetése az 1880-as években, elsősorban pénzügyi és politikai okokból, a kisebb és viszonylag olcsó hadihajók - cirkálók, torpedócirkálók és torpedónaszádok - építését részesítette előnyben. A birodalmi költségvetés felett őrködő bécsi és budapesti parlamentek meggyőzése azonban még így sem ment mindig könnyen. Az új hajók építését a legtöbb esetben csak azzal az érvvel sikerült jóváhagyatni, hogy az elavult egységeket pótolni kell. A flottát a magyar fél a századfordulóig felesleges luxusnak tekintette, és csak a partvédelemet támogatta, de a közvélekedéssel ellentétben ekkor még az osztrákok sem kívántak komolyabb összegeket áldozni rá. Ilyen körülmények között sikerült elérnie Maximilian Daublebsky von Sterneck flottaparancsnoknak, hogy az osztrák és magyar parlamenti delegációk 1887. november 17-én mégis megszavazzák két új cirkáló építését.
Szigetcsaták
Varga Csaba Béla
Nem egészen három évvel Pearl Harbor után az USA elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy minden korábbinál nagyobb támadó hadműveletekbe kezdjen a Csendes-óceánon. Hatalmas erőfeszítések árán sikerült egyre fontosabb szigeteket elfoglalniuk, csakhogy közben az ellenség kiismerte az amerikaiak módszereit és felkészült arra, hogy szörnyű vérveszteséget okozzon a támadóknak.
A sivatag királynője
Horváth Viktor
A magyar hivatalos terminológiában általában mellőzik a tank szó használatát, némiképp indokolatlanul, hiszen ezt a kifejezést a fegyverrendszert elsők között kifejlesztő britek vezették be, igaz, csak fedőnévként. Az agyafúrt, már-már Monthy Pythonhoz méltó elgondolás szerint, ha John Smith első osztályú hegesztőt megkérdezte volna egy békésebb estén a helyi pubban az arra tévedő Johann Schmidt német kém arról, hogy mégis mit alkot napközben az eldugott hadiüzemben, a derék hazafi lelkiismeret-furdalás nélkül válaszolhatta volna, hogy egy tartályt. Nyugaton ma is közkeletű a kifejezés, sőt a páncélosok királykategóriája ma is az MBT - a Main Battle Tank.
Az utolsó csatacirkáló
Sáry Zoltán
A második világháború egyúttal a csatahajók korának végét is jelentette, a következő évtizedek során a még meglévő egységek is kikoptak a szolgálatból. A szovjetek viszont az 1970-es években mégis egy új, különleges csatacirkáló osztály hadrendbe állításán dolgoztak.
Felemás siker
Sáry Zoltán
A második világháborútól a Szovjetunió széteséséig az amerikai haderő és számos szövetségese egyetlen harckocsi- családra alapozta a szárazföldi csapásmérő képességét. A George S. Patton tábornokról elnevezett lánctalpas megszületésével megteremtődött a T-54/55 ellenfele is - számos harctéren megküzdve egymással.
Suhanó halál
Trautmann Balázs
A látványosan becsapódó rakéták korszakában egyre kevesebb figyelem jut egy olyan fegyverre, mely a történelem során rengeteg esetben vitt be döntő csapást a hadihajók ellen. Igaz, a mellőzés valamilyen szinten érthető - a rakéta látványosan indul s érkezik, a torpedók pedig láthatatlanul suhannak a víz alatt, távol a kameráktól, a közösségi médiaplatformoktól.
A Tábornok
Most egy olyan filmet idézünk fel, amely mind a mozirajongók, mind a kritikusok elismerését kivívta. Az 1971-es Oscar-díj átadáson a „Patton” kapta ugyanis a legjobb filmnek, rendezőnek, valamint a legjobb férfi főszereplőnek járó szobrocskát, ám ez utóbbinak az átvételét a tábornok alakítója, George C. Scott hatalmas botrányt okozva megtagadta. Érdemes 50 év után is elővenni az amerikai filmgyártás nagy korszakának remekművét. Kalauzunk a film operatőre, Fred J. Koenekamp lesz.
Merész elképzelés volt
Schreinring Endre
1944. október 22-én egy jellegzetesen sebhelyesarcú tisztet léptettek elő SS obersturmbannführerré (alezredes) Hitler rastenburgi főhadiszállásán. Az arcát eltorzító vágásokra az intenzív párbajozással töltött bécsi diákévek alatt szert tevő Otto Skorzeny nem alaptalanul érdemelte ki az elismerést. Egy héttel korábban személyesen vezette azt a különítményt, amely ifjabb Horthy Miklós elrablásával járult hozzá a nácibarát nyilas hatalomátvétel legitimizációjának kizsarolásához. Ahogy ugyancsak az ő nevéhez köthető az a vakmerő akció, mely során embereivel kiszabadította a Gran Sasso hegycsúcsán fogva tartott Mussolinit. A hivatalos vállveregetést követően Hitler egy, az eddigieknél összetettebb és több hagyományos parancsnoki készséget igénylő feladat részleteiről tájékoztatta kedvenc kommandósát.